MPTT - KIS JÁNOS méltatás

2005 évi Bibó István díjas: Kis János

Mielött a Magyar Politikatudományi Társaság Elnöksége és a Bibó István Alapítvány Kuratóriuma nevében átadom a díjat, szeretném röviden méltatni a díjazott munkásságát.
Kis János a Bibó-díjjal eddig kitüntettetek közül az egyik legismertebb magyar társadalomtudós. Olyan személy, aki beírta nevét a magyar politikatörténetbe, hiszen kiemelkedő szerepet játszott az 1980-as években a pártállami rendszer elleni harcban. Neve szorosan összefonódott a demokratikus rendszerváltással, a liberális demokrácia alapintézményeinek megteremtésével. 1991-ben azonban visszavonult a napi pártpolitikától. Lemondott a pártelnökségről, és a továbbiakban, mint politikai stratéga, ideológus, véleményformáló vett részt a magyar politikai közéletben. Energiáját emellett azon eszmék teoretikus kidolgozásának szentelte és szenteli, amelyekért értelmiségi másként gondolkodóként, majd pártpolitikusként küzdött.
Kis János nem elefántcsont-torony filozófus. Munkásságát teória és praxis, elméleti felismerések és a politikai cselekvés szoros összefonódása jellemzi. Az erkölcs és politika világa közti feszültség feloldásának lehetőségei foglalkoztatják. De e feloldásnak mindig olyan lehetőségeit keresi, amelyben az erkölcs primátust élvez a politika felett.
Kis János pályája marxistaként, lukácsistaként indult az 1960-as években. Az 1980-as évektől azonban már a hazai baloldali, radikális individualista, emberi jogi liberalizmus teoretikusa. Politikai filozófiai munkássága az emberi jogok, a kanti etika és a rawls-i új szerződéselmélet gondolatkörén belül bontakozott ki. A liberalizmus olyan klasszikus kérdéséről írt normatív elméleti munkákat, mint az emberi jogok kérésköre. Mindvégig érezhető azonban munkáinak politika-közelsége, "politikai relevanciája". Az egypárti rezsim idején absztraktabb szinten dolgozta ki emberi jogi teóriáját - lásd a Vannak-e emberi jogaink? című 1985-ös művét - a demokratikus rendszerváltás után azonban már konkrét területekre alkalmazta azt. Ilyen "alkalmazott erkölcsfilozófia" volt Az abortuszról: érvek és ellenérvek című könyve 1992-ben, majd államfilozófiai főműve, Az állam semlegessége 1997-ben. Az idézett könyvcímekből is látható, hogy az 1990-es rendszerváltás óta Kis munkáinak középpontjában folyamatosan a politikai intézmények és a politikai cselekvés erkölcsi igazolásának kérdése állt és áll mindmáig.
A politikaelmélet mindig profitált a határhelyzetekből: így abból a helyzetből is, amikor 2002-ben fény derült az új magyar miniszterelnök ügynökmúltjára. E politikai skandalum nyomán felmerült etikai és politikai kérdések erkölcsfilozófiai feldolgozásából született Kis János 2004-ben megjelentetett A politika mint erkölcsi probléma c. könyve. Közben, a nagyobb munkák mellett egy sor fontos erkölcs- és politikai filozófiai esszét, tanulmányt publikált Magyarországon és külföldön egyaránt.
Kis János politikusi szerepe és politikai filozófiája között szoros összefüggést fedezhetünk fel - ami persze nem szokatlan a politikai filozófiában. Itt és most a hangsúly természetesen az utóbbin van; politikai filozófiájának kiemelkedő kvalitásain. Kis János munkássága jelentősen hozzájárult a magyar politikai gondolkodás horizontjának kitágításához, és a normatív politikai gondolkodás megerősödéséhez.
A magam és a Társaság Elnöksége, valamint a Bibó István Alapítvány Kuratóriuma nevében gratulálok a díjhoz.

Kedves János, kérlek fáradj ki és vedd át a díjat!

Körösényi András (elnök)