Szabó Márton a magyar politikatudomány nagy hatású iskolalapító egyénisége. Szerteágazó, számos tudományterülettel érintkező munkásságát tematikus és diszciplináris sokszínűsége folytán igencsak nehéz lenne kategorizálni, ha ő maga nem sietne a segítségünkre azzal, hogy műveit jóideje már a „diszkurzív politikatudomány” körébe sorolja. Ez a címke ma Magyarországon egyet jelent az ő nevével.
A „diszkurzív politikatudomány” Szabó Márton hozzájárulása a hazai politikatudomány fejlődéséhez. Ez a megközelítés egy hosszú, máig sem lezárult és izgalmas intellektuális felfedezőút terméke, amely számos megújuláson át vezetett a morálfilozófiai problémáktól a politikai tudás elméleteiig, s tovább. Egy olyan, a haza politikatudományon belül sokáig szokatlan tudományfelfogásig, amely a valóság megismerésének és leírásának interpretatív módozatait részesíti előnyben, s amelynek elméleti szempontból legközelebbi rokonait a hermeneutikai gondolkodók (Gadamer vagy Ricoeur) vagy a német fogalomtörténeti iskola képviselői között (Koselleck) találhatjuk meg.
Szabó Márton szellemi kalandozásainak eredménye számos általa írt érdekes és figyelemreméltó tanulmánykötet (Diszkurzív térben), tankönyv (Politika tudáselméletek), szöveggyűjtemény (Az ellenség neve, Szövegváltozatok politikára), és újabban két monografikus igényű munka is, A diszkurzív politikatudomány alapjai (2006) és Politikai idegen (2006). Az ideológiákról, a politikai metaforákról, Gadamer és Ricoeur filozófiájának társadalomtudományos konzekvenciáiról szóló fejtegetései vagy épp Schmitt-interpretációja megkerülhetetlennek tűnnek e kérdések tanulmányozásakor. De nemcsak saját munkái, hanem fordításai révén is jelentős mértékben járult hozzá számos teoretikus mű hazai recepciójához, különösen Reinhart Koselleck esetében.
De mi is a „diszkurzív politikatudomány”? Nem más, mint annak a – sokak által hangoztatott (és persze még többek által elutasított) – gondolatnak a következetes végigvitele, hogy a „politika 98%-ban nem egyéb, mint beszéd”. Szabó Márton azt kérdezi, hogy pontosan mit tesznek akkor az emberek, amikor idejük nagy részében beszélnek a politikáról. Hermeneutikai érzékenységének megfelelően – ezt a beszédet nem elsősorban hatalmi harcnak, előzetesen adott politikai értékek, érdekek által meghatározott küzdelemnek tekinti, hanem az embert körülvevő valóság megértésére irányuló, de mindig dialogikus formájú és mindig interperszonális erőfeszítésnek. Mivel a diszkurzív megközelítésben a politika túlnyomó része ez a beszéd, a politikai beszéd nem csupán a politikai valóság megértése, de megkonstruálása is. Ez a hermeneutikai aspektus az, ami Szabó gondolkodását mind a hazai, mind nemzetközi összehasonlításban (például Ruth Wodak, Norman Fairclough és Teun van Dijk és mások Critical Discourse Analysis-éhez vagy Ernesto Laclau posztmarxista Discourse Theory-jéhez képest) valóban eredetivé teszi, munkásságát pedig olyan jelentős gondolkodói teljesítménnyé, amelynek régóta kiérdemelt elismerése a Bibó-díj.
Szabó Márton széleskörű és eredményes könyv- és folyóirat-szerkesztői, valamint tudomány- és konferencia-szervezői tevékenységéről most nem szólok. Egy dolgot azonban hadd említsek meg. Márton nemcsak tudós, és egyetemi oktató – ilyenek szerencsére akad szép számmal a hazai politikatudományban -, hanem iskolalapító egyéniség is. A PTI keretei között működő Politikai Diskurzuskutató Központjában jelenleg is számos fiatal kutató, doktorandusz és egyetemi hallgató végez tudomány tevékenységet. Ez olyan teljesítmény, amivel kevesen büszkélkedhetnek, még a Bibó-díjasok között is!
Kedves Márton! A Társaság Elnöksége, valamint a Bibó István Alapítvány Kuratóriuma nevében is gratulálok a Bibó-díjhoz.
Kérlek fáradj ki és vedd át a Bibó-díjat! Körösényi András
(MPTT elnöke)
Elhangzott a MPTT Közgyűlésén, 2006 december 15-én