A Magyar Politikatudományi Intézet Integrációs Szakosztályának vendége volt 2006. október 31-én Dr. Szent-Iványi István, az Európai Parlament (EP), Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportja frakcióvezetésének tagja. A beszélgetésnek az ELTE Jogi Kara adott otthont.

A Magyar Politikatudományi Intézet Integrációs Szakosztályának vendége volt 2006. október 31-én Dr. Szent-Iványi István, az Európai Parlament (EP), Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportja frakcióvezetésének tagja. A beszélgetésnek az ELTE Jogi Kara adott otthont. A kis létszámú közönség szakmai beszélgetésre adott lehetőséget, a meghirdetett témán (Működik-e a nemzeti parlament és az Európai parlament között a visszacsatolás?) túl. A képviselő úr beszélt az nemzeti törvényhozás és az európai parlament közötti alapvető, munkájukat meghatározó jellemzőkről, így az európai színtéren jelen lévő konszenzuskényszerről, a kooperációs szükségletről, a koalíciók és a nemzeti kormányzásra jellemző világos politikai vonalvezetés hiányáról. A „don’t” rendszerben (a legerősebb frakció választ tárgyalandó ügyet először) működő rapportőrök, a társ-rapportőrök és a „shadow”-k szerepének megvilágítása után, az európai parlamenterek napi feladatait és az egy-egy ügy vitelének hátterét vázolta a képviselő, saját két egy-másfél évig tartó rapportőri feladatának ismertetésével.

Az előadó kitért az Európai Parlament, mint politikai rekrutációs forrás szerepére, amely szerint a képviselők általában két csoportból kerülnek ki: egyrészt a nagy tekintélyű volt nemzeti politikusokból és a hazai politikából kiszállt politikusokból, másrészt a fiatal, törekvő politikus-palántákból. A legutóbbi bővülés utáni a hivatal választásánál az igény leginkább az országot méltón képviselő személyek iránt volt.
Az Európai Parlamentnek, az Uniós döntéshozatalában játszott szerepével kapcsolatban a képviselő elmondta, hogy az eddigi szerződésmódosítások során folyamatosan bővült az EP hatásköre, amely egyfajta rivalizálást hozott a közösségi joganyag átvételét követően az uniós nemzeti parlamentek korlátozott hatásköre okán, ezért is az általában zárt ajtók mögött ülésező Európai Tanács helyett valójában az EP-nek a nemzeti parlamentekkel és kormányokkal kellene tárgyalnia az eredményesség és a nagyobb átláthatóság érdekében.
A visszacsatolás létezésének kérdését illetően Szent-Iványi úr röviden nemmel tudott volna válaszolni, azonban hozzátette, hogy a magyar megoldás közepes ellenőrzést utal a nemzeti parlament számára, amit a dán vagy a svéd minden európai parlamenti döntéshez hazai mandátumot kérő erős gyakorlatához, és a belga parlament csak konzultációs jogához lehet viszonyítani.
A visszacsatolás formális kerete kiépült Magyarországon: az európai parlamenti képviselők hozzászólási joggal bírnak európai kérdésekben a magyar parlamentben, részt vehetnek az országgyűlés ülésein a képviselők jogállásáról szóló törvény szerint, valamint a párbeszéd intézményes kerete az Európai Integrációs Bizottság.
A szakértő hallgatóság a nemzeti politika európai szinten való megjelenésére kérdezett rá a beszélgetés végén, valamint arra, hogy a nemzeti parlamentek mennyire érvényesítik befolyásukat az Európai Parlamenttel szemben.

Budapest, 2006. november 13.